ám ez még csak a főpróba volt.
ám ez még csak a főpróba volt.
Azt tartják, a főpróba általában gyakran jobban sikerül, mint az igazi előadás. Hát ez most nem így történt. De vegyük sorban a dolgokat.
Előkészítettem a hozzávalókat: 20 dkg reszelt sajt, 6 tojás, 30 dkg liszt, 2 teáskanál só, 5 dl tej, 15 dkg vaj.
A tejet a vajjal és a sóval fölforraltam, majd beleöntöttem a lisztet. Közben beindítottam a sütőt.
Lassú tűzön állandóan kavargatva főztem, míg szinte gyúrható masszává állt össze... ez mindössze 3-4 perc volt. Ekkor a lábost lehúztam a tűzről, és az egyenként beleütött tojásokat dagasztóspirállal jól beledolgoztam.
Végül belekerült a reszelt sajt is: szép, sűrű massza lett. "Nyomózsákkal vagy kézzel formázzunk kis gombócokat", mondja a recept. Csakhogy én bármely recept kipróbálásánál nem adok a külcsínre. Betartom ugyan a mennyiségi utasításokat, de például nyomózsákkal nem dolgozom. Majd, ha bebizonyosodott, hogy a mennyiségi összetevők jók, akkor lehet csicsázni. Ezért aztán előkerült egy nagykanál és egy kiskanál, azzal raktam a halmokat a sütőpapírral bélelt tepsibe.
Az első tepsinek túl melegnek bizonyult a sütő. A hőfokszabályozó gomb ugyanis nem elég egyértelmű, így aztán csak "belövöm" a 150 és a 250 fok közé valahová, amikor a recept 180 fokos sütőt ír elő. 25 perc múlva (30 perc a sütési idő a recept szerint) sok kis négercsók ült a tepsiben, ami még nem lett volna baj, de a közepük nyers maradt. A következő adag sütése előtt lejjebb állítottam a hőmérsékletet. Megvolt a 30 perc, az eredmény csodálatos...
Sipos Úr éppen ott sertepertélt, naná, hogy rögtön kunkorodott oda: de finom illata van, ehető már?
Egyem azt a kis ázsiai pofiját!...
Következett a legnagyobb tepsi, most már kipróbálva a sütő hőfoka, ez pompás lesz. És akkor lehuppantam a számítógép elé, mert a blog statisztikája nem működik, és egy másikat kellett csinálni. Csakhogy ez nem ment segítség nélkül, felhívtam hát Mariannt - aki már a sajátjával készen volt - hogy segítsen. Pikk-pakk, fél óra, háromnegyed (?) meg is lettünk vele. Különben mit csinálsz éppen? - kérdezte, én pedig már futtában válaszoltam: azt hiszem, most égettem el egy tepsi süteményt. Úgy is volt. Újabb adag négercsókot gyártottam. Nem baj. A recept jó, és mint mondtam az elején, most nem a külcsín számít.
Utolsó kommentek