avagy megint az igazi időszámítás ketyeg... (2011. okt. 30., vasárnap-i bejegyzés)
avagy megint az igazi időszámítás ketyeg... (2011. okt. 30., vasárnap-i bejegyzés)
Lehet, hogy van előnye - nem vagyok gazdasági szakember és hinni szeretnék a hozzáértőknek - de ellenérzéssel fogadom tavasszal az óraátállítást. Ilyenkor viszont helyreáll a rend.
Már este beállítottuk az órákat, hogy reggel az igazi idő fogadjon. És lőn: 6 órakor kipihenten ébredtem, míg eddig nyűgösen és álmosan. Igenis, számít az 1 óra hossza a pihenésben (is). Valahogy minden nyugodtabb volt: a kutyák türelmesen vártak az ajtó előtt, a macskák a macskalétra tetejéről lestek, a tyúkólban az őrszem a fejét forgatva kukucskált ki az ablakon, mosolygott a kert, ragyogott az erdő. Napfelkelte volt éppen.
Az égre vetülő sugarak bearanyozták a felhőket. Nem tudtam betelni a látvánnyal.
Megnéztem, hogy a tegnapi munkám mit mutat ma reggel:
Ide, a házfal tövébe dobáltak le a tetőjavítók minden törmeléket. A nagyját persze el tudtam takarítani, az apraját pedig a jótékony idő elplanírozta - de hogy milyen lett a talaj, jelzi, hogy csak a királydinnye tövisei kezdtek gyülekezni. Most fölástam, komposztot és dudaritot (talajjavító) forgattam bele. a szélébe kis szegélynövényt duggattam (most nem jut eszembe a neve, pedig több helyen szaporítom: apró bordó levelű talajtakaró). Itt az oszlop tövében egy trombitafolyondár várja a tavaszt, a jobb sarokban egy mályvarózsa tő figyel, az ágyásba végig madárbirs töveket ültettem. Szerencsém van a madárbirssel, mert három nagyobb bokrom is biztosítja az utánpótlást: amelyik ága a földre ér, a következő évre legyökerezik, csak el kell vágni és fölszedni - már ültethetem is új helyre. Sőt: nevelgetek egy madárbirs fát is, aminek a koronája most így ragyog a kora reggeli napfényben:
Följebb emelkedett a Nap. A kis liget fái közül egy fénysugár a kertembe tűz, íme:
Megfordulok, és egészen új oldaláról pillantom meg a fényben fürdő kútágast (a szobámból éppen szemből látszik, ott soha nem ragad meg ez a szép forma):
Szép nyári reggel - lehetne akár, ha nem 2 fokot mutatna a hőmérő. De "a barométer nem imponál", vagyis nem a higanyszál magassága számít, hanem a derű, ami a szívemben van.
Utolsó kommentek