mini állam, maxi vigasz... (2011. szept. 12., hétfő-i bejegyzés)
mini állam, maxi vigasz... (2011. szept. 12., hétfő-i bejegyzés)
San Marino: kamaszkori álom. A szabadságnak, a demokráciának, az ősi köztársaságnak a szimbóluma - mi kell ennél több egy lázadó korban lévő fiatalnak?
San Marino története a kora keresztény időkben kezdődik: a legenda szerint egy kőfaragó rabszolga, bizonyos Marinus, akit keresztény hite miatt üldöztek Dalmáciában, átkelt az Adrián, és remeteként élt egy hihetetlenül magas, sziklás-bozótos, vadregényes hegyen, a Monte Titanón. A hegy lábánál élő emberek szerették és tisztelték őt. Marinus kolostort alapított a hegyen, és halála után nem sokkal szentté avatták. Ezután a San Marino-kolostor köré költöztek azok a környékbeli lakosok, akik hittek a demokráciában, szabadon akartak élni, a maguk törvényei szerint, uralkodó nélkül. Így jött létre a Monte Titanón San Marino település, amelyből később kialakult a császároktól és pápáktól független, semleges köztársaság.
A mindösszesen 4400 lakosra 180 fős katonaság vigyáz, de ha az államocskát valami veszély fenyegetné, minden 16-55 éves férfi azonnal fegyvert fogna. A rengeteg turista miatt szükség van rendőrségre, de ők inkább forgalomirányítással foglalkoznak: legalábbis az az összesen 6 rendőr, akit munkavégzés közben láttunk, kedvesen, uidvariasan, de rendkívül következetesen tartotta fönt a rendet. Az autókat egy nagy parkolóban kell hagyni, onnan lépcsők, lift, vagy kötélpálya visz fel az óváros házai, bástyái közé.
Gyönyörű a kilátás a kormánypalota elől, amelyben az államtanács székel, és a Parlament ülésezik.
Nyugat felé tekintve az Appenninek hegylánca sejlik, a három bástya ormairól pedig ellátni Rimini lankás tengerpartjára, és az Adria kéklő vízére. Aki San Marinoban jár, el ne mulasszon képeslapot küldeni bélyeggyűjtő ismerősének, ugyanis a "Repubblica di San Marino" feliratú postai értékcikkeket a bélyeggyűjtők az egész világon szeretik és megbecsülik. Mi is útnak indítottunk Nadiának egy lapot, rajta 3 darab csodaszép, feliratozott, különleges pecséttel ellátott bélyeggel.
És most képsorozat következik, válogatás nélkül, a sétánk hangulatát hűen tükrözve:
Persze vannak a városnak zsúfoltabb részei is, ahol kávézók és éttermek, butikok és utcai árusok csalogatják a turistát. Kell az is. Elfáradunk, éhesek, szomjasak vagyunk, jó érzés csak úgy ücsörögni egy kapuccsínó mellett és nézelődni. De nem uralta el a történelmi területet az üzlet - erre nagyon vigyáznak. Kívánom, hogy őrizzék sokáig ezt a hangulatot, a szabadság, az élhető élet érzését. Boldog vagyok, hogy ott lehettem, láthattam, érezhettem...
Utolsó kommentek