ennyit az önismeretről, ami már gyűlik.
"Olyan jó bulinak tűnik..." Hányszor mondtam-éreztem már ezt életem során, amikor valami addig nem tapasztalt után nyúltam. Mindent-mindent ki kell próbálni, elhessentve a jó tanácsokat - mindig is ilyen voltam, és azóta sem nőtt be a fejem lágya (bár lóról, csacsiról, bárányról, további kutyákról és macskákról lemondtam, tehát valami csak ragad...).
A csibenevelésbe is azért vágtam bele, mert "szegény kotlós költeni akar..." Már most szedem össze a tanácsokat: legközelebb hogyan lehet kíméletesen lebeszélni róla. Ugyanis nem nekem való az állatnevelés. Ha már megszelídítettem, akkor felelős vagyok érte, így érzem teljes valómmal, szívvel-lélekkel, és saját erőmre és nyugalmamra fittyet hányva megteremtem a LEG-et a neveltjeimnek (legalábbis törekszem rá) - sokszor saját káromra.
És ez így nem jó.
Amúgy is túl sok feladat hárul rám, minek még újabbakat tudatosan a nyakamba venni? Igenis oda kell figyelnem magamra, és korlátokat szabni ezeknek a dolgoknak.
(Visszatérve a bárányra - merthogy már volt is, mint ahogyan most kiscsirkék is. Babusgattam őket, nem tehetek róla, hogy az egyik valami kifejezetten bárányokra jellemző vesebetegségben meghalt. Nagyon megszenvedtem a történteket, a másik bárány visszakerült az eredeti gazdához, én pedig "gazdagabb" lettem egy újabb kudarcélménnyel, és el nem múló fájó emlékkel.
Aztán ott volt Kukori esete, aki egy igen harcias kakas volt, el kellett cserélnem másikra. Az én büszke kakasom most, az új helyén olyan alázatos, el tudom képzelni - és sajnos el is képzelem - milyen megaláztatásokon ment keresztül... megverték a libák például... hogy ilyen kezesbárány lett belőle. Elfacsarodik a szívem.
Előtte a kis törpekakas betegsége és halála... aztán a sas csapott le egy tyúkomra és megölte, két törpét pedig elvitt.
A meggondolatlanul vásárolt két fiatal kakas kivégzése...
De szakadjak már el a baromfiudvartól: Dini halála, Nelli halála, Berta halála, a két Ágyalattlakó macska hosszú betegsége és halála... sorolhatnám sajnos, sajnos.
Nem nekem való, túlságosan a szívemre veszem, meghalok mindegyikkel külön-külön, mert kudarcélmény, mert lelkifurdalás, mert én vagyok a hibás ezért és azért, főleg, mert nem mértem föl a lehetőségeimet és a korlátaimat. Az ilyen ember állatkertbe se járjon, mert ott is a karámot, a kerítést látja.
Ilike tegnap végre elvitte a csibéket. Nem részletezem azt a riadalmat, ami a baromfiudvarban volt, amikor összefogdostuk a 24 csibét és az egyik fekete tyúkot, akit nem engedtek enni a többiek. Szegény kotlóstyúk - bár a többi tyúkkal és a kakassal aludt éjjel, azért - reggel az első útja a volt csibeudvarhoz vezetett, és keresi-kutatja a csibéit.
Túl leszek rajta, megmaradok én a tíz szárnyasomnál, három kutyánál, öt macskánál, öt achátcsigánál, nem variálok, nem tervezek semmi újat, többet, mást, csak most múljon el a keserű pohár...
Utolsó kommentek