évente egy-kettő - nem rossz arány...
Nem tudom, más hogy van vele, nekem a mesteremberektől már akkor csömöröm van, amikor még nem is nyúltak semmihez. Az egyik azt ígérte, hogy hétfőn jön. A másik, hogy kedd reggel. Hittem nekik, és érintetlenül hagytam a több mint egy héttel ezelőtt kitűzött programjaimat. Nem nagy dolgok - nekem fontosak. Például végre rászántam magam, hogy fodrászhoz megyek, mert a fejem egy ideje úgy néz ki mint a felizgatott vécékefe (pardon, idézet Zitától). A fodrásznőm igen elfoglalt és betáblázott ember, örültem, hogy meg tudtunk egyezni egy kedd délutáni időpontban (mondom: jó egy héttel ezelőtt!). Ha már arrafelé járok - gondoltam - benézek a dietetikushoz, mert a párom diétája rutinná vált, muszáj föleleveníteni, módosítani, pontosítani, hiszen a gyógyszerezés is változott az idők során. No, a dietetikussal is megbeszéltem egy időpontot. Kedd délutánra...
Eltelt a hétfő, I. Mesterember sehol. Estefelé már fölhívtam, hogy mire számíthatok. Ja, hát közbejött valami... Na de miért nem telefonált, itt állok klakkban-frakkban és várok egész nap... Csönd a telefonban... majd: akkor jön kedden. Jó, de kedden mikor? ...Iparkodik...
Kedd reggel. II. Mesterember sehol. Várok és számolgatok: ha 10 óráig megérkezik valamelyik (vagy mindkettő), akkor délig végeznek, igaz, hogy futkoshatok kettőjük között, de sebaj, csak legyenek készen.
Kedd délelőtt 10 óra. Nos, ha 12 előtt megérkeznek, akkor még elérek fodrászhoz a megbeszélt időpontban. Igaz, most már nem tudok a mesterek keze alá dolgozni, mert belőttem magam indulásra, vagyis lezuhanyoztam, átöltöztem játszóruhából, hogy amint kihúzzák a lábukat, indulni tudjak. Telik az idő... Telefon egyiknek... másiknak... nem veszik fel.
Elmúlt dél. Telefon a fodrásznőnek új időpontért. No, de ne jövő hétre, hét végén vendégek jönnek, beleéltem magam, hogy rendesen fogok kinézni... Hümmög, próbál segíteni - végül kapok időpontot: "legföljebb az anyósa megy a gyerekért", mondja. Égés...
Újabb óra telik el, most már a dietetikushoz sem érek el, bármi lesz... Telefon: kérek új időpontot. Magyarázkodás. Két hét múlva tud adni. Mit csináljak? Rendben. Érzem, hogy neheztel. Égés...
Megérkezik I. Mesterember - mosolyogva, anekdotázva - a szája jár, a keze nem... de már úgyis mindegy. 40 perc múlva elmegy: jön a jövő héten, befejezi a munkát. Ittfelejti a dzsekijét. Legalább ezért vissza fog jönni...
Megérkezik II. Mesterember. Ezt bizony el kell vinni, még jó, hogy futóval van - segítsége viszont nincs. Sebaj, itt vagyok én. Csőkulcsot kér. Van. Vigyorog. Beáll az udvarra, előtte Maját bezárom: látom, hogy kerülgeti a pofát, aki bűzlik a bagótól, Maja (is) utálja. Cipelünk, elviszi egy plédemet is. Állok a nagykapuban, nézek utána... elered az eső.
Tódulnak a "miért"-ek... Mivel csillapíthatnám a dühömet? Hopp: egy jó ötlet... érik az eper, leszedem és megeszem... előtte vastagon megszóróm porcukorral... aztán úgy döntök, hogy mégse - már lazulok a látványától is.
Utolsó kommentek