hogy ne minden a csibékről szóljon...
Illetve nem csak azért, hanem mert szépek, mert virítanak, illegetik, mutatják magukat, de mostanában csak elrohangálok mellettük - csúnya dolog.
Ez a kis akácfa néhány évvel ezelőtt többször vált a fűnyíró áldozatául: aprócska kis vessző volt, előfordult, hogy a gyomnövények magasabbra nőttek - hát rátoltam a fűnyírót, mitagadás. Most már embermagas, kis vékonyka bár, de májusban virágba borul. És hogy ennyi akácfa között miért érdemel kiemelt említést? Mert lila! Lila Ákác!
Aquilégia, az örök csoda. Szépen szaporodik, pedig kényeske, de tudja, hogy szeretem.
Az unalmas pipacsok között dacol ez a szarkaláb. Őrizgetem, hogy tudjak magot fogni róla.
És... és... és mi ez? Talán a legmutatósabb most a virágok között... Bizony, snidling, vagyis metélőhagyma. Elfeledkeztem róla, nem vágtam le, virágba borult, magokat nevel... Nem baj. Most nem hasznos, most szép.
Utolsó kommentek