avagy tényleg röpködnek angyalok a ház körül.
Az előző beírásra reagált egy kedves blogolvasóm, aki elmondta, hogy a jérce első apró tojását tiszta szerencsevadász-szempontok által vezérelve hátrafelé át kell dobni a háztető fölött, hogy összetörjön.
Dobtam egyszer: láttam is a szép dobási ívet, be is szaladtam a kertbe megnézni, hogy összetört-e a tojás (ez nagyon fontos követelmény!). A tojáska ott feküdt épen a füvön, egy margaréta-tő mellett, és esküszöm, vigyorgott.
Dobtam másodszor: láttam az ívet, amint eltűnt a háztető fölött a túloldalon. Nosza, megint szaladtam utána. Keresem-kutatom: tojás sehol.
Sehol!
Azóta se!
A fáma nem szól arról, hogy mit kell ilyenkor csinálni. Ott megáll a frissen szerzett tudományom, hogy a kártojást addig kell így dobálni háttal a háznak, a tető fölött a túloldalra, míg el nem törik. De azt nem tudom, hogy mit tegyek, ha a tojás... eltűnik! Tényleg nincs meg, tűvé tettem érte mindent. Egy picike tojáshéjdarab sincs sehol. Mivel utánanéztem a dobáskor, azt láttam volna, ha egy madár éppen akkor száll el a háztető fölött. Így hát másra nem tudok gondolni, csak arra, hogy a mindig körülöttem ólálkodó őrzőangyalom kapta el a kártojást. Vajon mit csinált vele? A láthatatlan ruhája alá rejtette? Zsebre tette? Vajon így is működni fog a varázslat? Kár nem fog érni? Lesz szerencsém? Sok tojásom és egyebem?
Ha már egy aprócska tojásról volt szó, mutatok egy aprócska sóderkupacot is. A tyúkudvarban azt a célt szolgálja, hogy a szárnyasok szétkapirgálják, és kiszedegessék belőle azokat a pici kavicsokat, amelyek a zúzájukba kerülve segítik majd az emésztést. Újkeletű tudományom ez is: ha az emberlánya frissen vágott szálas füvet szór a baromfik elé, biztosítani kell a zúzakavicsot is nekik. Majd kapnak a szárnyasok máskor is...
Itt pedig a legújabb szerzeményeim láthatók - ültetésre várva. Töltöm is fel a fotókat, a vén Hold pedig kövéren bámul be az ablakon.
Utolsó kommentek