Kicsit korainak tűnik: hol a Vénasszonyok Nyara?

Rácsodálkoztam erre a kis színes cserjére. Mintha menyasszonyi fátylat dobott volna rá a Természet. 

Két lépéssel távolabb katonásan állnak az eperpalánták. Új telepítés, innen fogom tavasszal a szamócát szüretelni az unokámnak. Nagyon szereti az epret (mi így szoktuk meg, errefelé szamócának nevezik). Ugyanúgy szereti, ahogyan az apja is ennyi idős korában. (Lehet, hogy most is nagyon szereti, de most már Szülő, csak azt szeretheti, ami a gyermekétől marad... Ekkor válik az ember mindenmaradék-evővé, hogy ne dobjuk ki, hát Apa - vagy Anya - megeszi.)

Van is egy anekdotám az eperevéssel kapcsolatban. A kisfiam éppen betermelt egy nagy tál epret, amikor a kapu előtt egy anyuka ment el gyerekkocsit tolva. A gyereknél egy üres nejlonzacskó volt, az anyuka pedig elképedve mondta neki éppen: "Mind a 10 deka epret megetted?" Kisfiam döbbenten bámult rám: Édesanya, ennek a gyereknek még hagynia is kellett volna a 10 deka eperből? Úgy látszik. Ha a zöldségesnél méregdrágán veszik...

Mióta Cirmi meghalt, Sárika visszavette a betegágynak kinevezett kosarát, és a kinti macskák is előszeretettel töltenek itt bent néhány órát napközben. Naná, hogy Picurka Sári helyére vetett szemet, de saját magával tol ki, mert Sárikának így - hogy úgy mondjam - kézközelben van. Nem csak őrzi, de rágja a fülit, buccolja, egyszóval nem hagyja békésen aludni.

Kicsit korán jött az ősz, nemde? A fiatal gyümölcsfák és egyes cserjék már el is dobták a leveleiket. A kényesebb virágokat már-már be kéne hordani az udvarról. Még muskátlit sem dugványoztam, azoknak pedig odakint kellene megeredniük... Hátha lesz vénasszonyok nyara! Pardon: Indián Nyár, na.

Két napja valamelyik szárnyas megemberelte (!) magát, és Rozi délelőtti tojása mellé odabiggyeszti kora délután a sajátját. Ki fogom lesni, hogy melyik az. Nem mintha a két tojásprodukálóval valamit is kivételeznék, de jó tudni, hogy kik az ügyesek.

Mit is lehet tenni, hogy az emberlánya ne érezze reménytelennek ezt a különös, ködös-párás időt? Színeket kell keresni! Idebent vágott virággal tölteni meg a vázákat, paradicsom-alma-szőlő legyen egy tálra elrendezve, színes díszpárnákkal venni körül magunkat, narancsszínű sólámpát kapcsolni, égjenek a kislámpák a színes könyvborítók fölött. Odakint ámpolnanövények csüngjenek az eresz alatt, az erkélyen, az ablakpárkányon, mindenhol, ahova odalátni. Tessék felöltözni és sétálni egyet, amilyen gyakran csak lehet! Vészeljük át kedélyesen ezt az amúgy lehangoló időszakot. Kezdjük most.