avagy teljes a létszám a baromfiudvarban.

Még a kezdetekkor elhatároztam, hogy tíz szárnyas lesz a végleges létszám - klasszikus esetben is napi 4-5 tojással számolhatok: éppen elég.

Mára gyűlt össze a Nagy Csapat. Kicsit keserű a szám íze, mert a ma érkezett 4 tyúk igen rossz állapotban van. Egy év alatt "kitojatott", most lecserélt állományból vettem őket - de inkább úgy mondhatom, hogy mentettem őket. Meg kellett rendelni, aztán jött a telefon, hogy érkeznek a tyúkok. Odamentem: alacsony, kicsi ketrecekbe zsúfolva várták szerencsétlenek a vevőket. El lehet képzelni, hogy milyen állapotban vannak, ha rájuk pillantva kértem, hogy inkább piros tyúkokat szeretnék. Mire az egyik ember felvilágosított, hogy mind piros. Jobban megnéztem, hát bizony fedőtoll szinte egyiken sem volt, csak a vastag alsó tollak világos csövei éktelenkedtek a testükön.

Bediktáltam, hogy négyet rendeltem. Az ember kinyitotta a kis ajtót, kitépett belülről sorban négy szárnyast, és beledobálta az odatartott ládámba. Ennyi! Nem hogy válogatod, megnézed! Darab-darab, kell vagy nem kell, viheted ha kifizetted.

Tíz perc az út hazáig - nem voltam biztos benne, hogy újdonsült tyúkjaim elérik élve a tyúkudvart. Úgy kellett kiemelnem őket a ládából... letettem őket a fűre, öntöttem nekik friss vizet egy edénybe és a csőrük mellé toltam. Nem nagyon ismerték föl a vizet, az edényt, csak tátott csőrrel pihegtek. Körülbelül negyed óra telt el, mire megpróbáltak lábra állni. Siralmas látvány volt. Nem beszélve arról, hogy ekkor vettem észre: az egyiknek valószínűleg el van törve a jobb szárnya. Nem tudom, mi a jövője egy törött szárnyú tyúknak: repülni nem kell szegénynek, jól lesz tartva, egészséges a környezet, hatalmas a terület - talán csámpásan összeforrott szárnnyal is teljes életet élhet.

Vajon mikorra ér el az emberiség olyan színvonalra, hogy az állattartás (legalábbis a nagybani állattartás) ne legyen egyenlő az állatkínzással? (Tisztelet a kivételnek persze...)

Jöttek ám a többiek megszemlélni az újonnan érkezetteket! Fél óra múlva már nyugalomba került a baromfiudvar. Elsimult a lelkem is: megvan a végleges állomány, most már csak rajtam múlik, hogy Kukori és 9 tyúkja minél hamarabb szépek és egészségesek legyenek. Ámen.