Sáriról van szó, bizony.
Kelleti magát, fetreng, a füle szanaszét, forog a szeme, lesi a hatást... teljesen egy kis Szörnyecske benyomását kelti.
A pörgő mozdulatsor - amit természetesen és sajnos - nem lehet fotóban visszaadni - azonnal megszakadt, amint megjelent Cirmi. Hosszas kolbászolás után végre fölkepesztett az ágytakaróra: itt érzi biztonságban magát. A szép cicatekintet senkit se tévesszen meg: Cirmi semmit nem lát, most már foltokat sem. Régebben Sárika ebben a helyzetben játékosan lerohanta volna, most már tiszteletben tartja, hogy a vak és vén macskát nem szabad megijeszteni, mert elveszíti a pillanatnyi tájékozódási képességét. Inkább vigyázzülésbe pattant, döbbenten és irigyen nézi, hogy a macska közelebb kerülhetett hozzám nála, aki percek óta mórikálta magát egy kis vakargatásért.
Szépen esik a hó odakünn. Megyek, és készítek fotókat a következő blogbeíráshoz...
Utolsó kommentek