csak még nem tud telefonálni, mert az első levegővétellel van elfoglalva.
Pedig olyan jól betábláztam a napokat, szusszanni alig volna idő. Holnap még fürdőlepedőt kell venni Gergőnek, megvendégelni a barátaimat kocsonyával, elröhögcsélni azon, hogy ki milyen páleszt inna hozzá - ha inna egyáltalán valamelyikünk.
Holnapután vásár - már hegyezem magam rá, mert a kofák kezdik kínálni az ültetnivalókat, jó lenne megnézni a korai felhozatalt. A kiságy matracát is el kéne szállítani végleges helyére. Na jó, eddig itt volt a végleges helye, akkor vettem, amikor Réka született (nem csak a matracot, kiságyat is alá-fölé-köré), hogy ha jönnek, itt is legyen ugyanolyan mint otthon. Réka otthoni kiságyát kölcsönadták valakinek, amikor a kislány kinőtte. Most olyan állapotban kapták vissza a matracát, hogy... használhatatlan no. Ezért találtuk ki, hogy vigyem el ezt a nemhasznált matracot. Szóval oda kéne szállítani...
Hétfőre csak annyi van beírva a naptárba, hogy Tamásnak névnapja van, ami annyit jelent, hogy egész nap írhatok (megszakítva reggeliztetéssel, és tízóraiztatással, és mosógépbe pakolással, és teregetéssel, és talán végre tyúkóltakarítással is, ami elmaradt a rossz idő miatt, és ebédeltetéssel, és krumplifőzéssel a tyúkoknak, és kutyakajafőzéssel - még szerencse, hogy emberennivalót előre főztem, csak melegíteni kell - és uzsonnáztatással, és tojásösszeszedéssel, és vacsoráztatással), végül este megpróbálom elérni Tamást és kedves szavakkal meghúzgálni a füleit (ja, azt születésnapkor szokás hosszú boldog életet és jó egészséget kívánva... akkor most csak érdeklődni: hogy van, névnapja alkalmából).
Kedden el kell hozni a városból az újabb doboz kontaktlencséket, utalni kell a banknak az autórészletet és talán tornázni is illenék már elmenni, mert a lányok igencsak reklamálnak. Nem csak lusta vagyok, de valóban nem tudtam elmenni, amikor a gázosokat vártam... Most éppen az asztalost fogom várni, hozza az új bejárati ajtót - be is állítja: igaz, csak merevítővel és purhabbal. Ha szerencsém lesz, akkor kora délutánig végez a munkával.
Szerdán végre lehetőségem lenne egy csomó dolgot elintézni (iszonyú hosszú listám van "nem sürgős" felirattal, aminek a 90%-a azóta már nagyon-nagyon sürgős lett) és Marival is találkozhatnék, lehetne jókat vigyorogni, amikor agyoncsapjuk a többhetes fogyókúráját habos-mézes kávéval a Marlenka mellé.
Csütörtök hagyományőrzés Zsuzsáékkal: fontos kapaszkodó az életemben, a barátság misztériuma tűzön, vízen, költözéseken és távolságon át és ellenére.
Hosszú hétvége kezdődik, amikor is jön a kőműves, és vakolattal is bevégzi az ajtóállítást, ó jaj, már csak a meszelés marad hátra kívül és belül az ajtó körül, meg még egy kicsit arrébb is, mert akkor már nagyon látszani fog, hogy másutt milyen koszos. Krumplit is kéne ültetni, mert hogy Gergely nap lesz, és a 60 napos krumplit akkor kell a földbe dugni és nem máskor. De jó lenne az egrest és a ribizlit is megmetszeni, mert Bálint gazda szerint (jó egészséget kívánok neki) annak is most van az ideje. Ugyanakkor viszont orchideakiállítás és lakáskultúra-bemutató van a kedvenc csarnokomban, amire ötlet és virágszerzés céljából már régen vágyom.
Mindehelyett...
Szaladok megismerkedni Gergővel...
Utolsó kommentek