Kezdhetném, hogy Éliás, Tóbiás... de nem. 

Néhány nappal ezelőtt Laci készített otthon dödölét - ha jól emlékszem, párolt hal köreteként - és olyan elismerően nyilatkozott a család, hogy elhatároztam: én is, én is... Volt itthon néhány fasírt, illett volna hozzá akár egy kis krumplifőzelék, de eszembe jutott a dödöle.
Apróra vágtam 10 dkg szalonnát, és kisütöttem a zsírját.

Kiszedtem a pörcöt, a zsírban pedig megfonnyasztottam 3 nagy fej szeletelt vöröshagymát.

Közben meghámoztam és kockára vágtam 1 kiló krumplit. Főni tettem annyi vízben, hogy el se lepte.

A puhára főtt krumplit összetörtem, beleborítottam 25 dkg lisztet, sóztam, borsoztam.

Tésztát kavartam belőle:

Egy evőkanalat zsírba mártogatva galuskákat szaggattam a tésztából, és kizsírozott tepsibe egymás mellé rakosgattam. A tetejére tettem a párolt hagymát és megcsöpögtettem a szalonnazsírral.

Előmelegített sütőbe tettem, és csak akkor vettem ki, amikor pirulni kezdett. Rászórtam a pörcöt, és még egy kicsit visszatettem, hogy az is átmelegedjen, csillogjon.

Már tálaltam is.

A tejfölt a fotó kedvéért tettem hozzá... de végül jó ötletnek bizonyult.
Tanulságok:
- Hármunknak ez a mennyiség sok volt - még egy jó étvágyú ember kellett volna hozzá.
- Legközelebb 20 dkg szalonnát sütök ki, mert a szalonnazsír kevés lett (a kanálmártogatáshoz plusz zsír kellett).
- Hagymából is nyugodtan vehetem majd a dupláját: elképesztően kevés lett összesülve.
- Legközelebb pirosabbra sütöm a tetejét.
- Iszonyú finom étel ez! (Bár laktató is hizlaló... de hát tél van, túl kell élni...)