Mindent ki kell próbálni

Szeretek fotózni, szeretek a kertben bíbelődni, barkácsolni, kézimunkázni, babusgatni az állataimat, főzni is szeretek, nyitott vagyok újdonságokra, de odafigyelek a bevált tapasztalatokra is. Szeretek blogot írni...

Utolsó kommentek

  • Adorján Tímea: Szia! Látom, 2014-es a cikk... Én is kaptam jó sok virághagymát, és a Te ötleted tűnik a legkompak... (2018.09.17. 14:42) Tengernyi tulipánom lesz
  • Viktória Ferenczy: Sajnos a szőlőm elfagyott ! Nem tudom mit csináljak? Arra gondoltam hogy visszavágóm, de nem tudom... (2016.04.26. 18:12) Fatörzsmeszelés
  • vörösbor(de)minőségi: álomszép a jázmin. kell valami különös metszés?,mert úgy látom a szeretet az nem elég neki.4éve k... (2016.03.30. 21:01) Jázmin, jezsámen
  • Norbert Dudás: @Loname: Köszönöm a gyors választ,akkor tényleg időtálló. (2015.06.07. 20:38) A komposztálás hálás téma
  • Loname: @Norbert Dudás: Kedves Norbert! Tizennégy éve áll a kerítésnek az a része, ami selejtes armatúrábó... (2015.06.07. 12:42) A komposztálás hálás téma
  • Utolsó 20

Címkék

achátcsiga (5) ajándék (4) alfréd (3) amarillisz (7) angyaltrombita (5) aranyvessző (4) árvácska (6) babarózsa (5) barátság (5) barkásfűz (3) baromfiudvar (9) begónia (3) borbolya (4) cirmi (5) citromfa (5) citrus (4) csavartfűz (3) csendélet (6) csipketerítő (7) cukkini (6) dália (7) dáliagumó (4) depresszió (3) derékfájás (3) diófa (3) díszcserje (3) eladó tanya (3) eper (4) erdő (3) fagykár (4) fáklyaliliom (3) favágás (3) fejessaláta (3) fenyőerdő (4) fenyőfa (6) filéhorgolás (3) fokhagyma (3) fukszia (3) gergő (6) gusztáv (21) Gusztáv (3) gyászmunka (3) gyöngyvirág (3) havasigyopár (3) házitúró (3) hibiszkusz (5) hóember (3) hóesés (9) hópelyhecske (4) horror (3) hóvirág (10) jácint (8) japánbirs (11) japánkakas (3) jázmin (5) jégcsap (4) jégeső (4) jérce (4) jércetojás (3) jezsámen (3) jonagold (4) kaktusz (4) kánikula (3) kankalin (12) karácsony (3) karácsonyikaktusz (3) kertitó (4) királydinnye (7) klemátisz (6) köcsögfa (3) kokárdavirág (4) komposzt (4) komposztálás (9) kopasznyakú (7) korallvirág (7) kotkoda (3) kotlóstyúk (5) krizantém (3) krókusz (5) kukori (10) leander (4) lencsefőzelék (3) lenke (3) levélkaktusz (4) ligetszépe (3) liza (22) lizike (3) macska (3) macskák (4) macskalétra (3) madárbirs (7) madáretető (5) madártej (4) magnélküliszőlő (3) mahónia (6) maja (17) maya (3) meglepetés (3) meszelés (3) mircilla (15) mocsárihibiszkusz (4) montbrécia (3) muskátli (4) napkelte (4) nárcisz (4) nefelejcs (3) népdal (3) nyáriorgona (4) nyuszifül (3) őrangyal (3) orchidea (12) orgona (6) óriáscsiga (6) őzriasztó (3) padlizsán (4) picur (4) picurka (13) pipacs (3) poháralátét (3) porcsinrózsa (4) primula (8) puskinvirág (3) rejtély (3) réka (6) Réka (3) rózsalonc (3) samu (9) sára (3) sári (19) sárika (12) sásliliom (3) siposúr (11) szamóca (4) szarkaláb (3) szélvihar (4) szerelem (3) sziklakert (7) szivarfa (4) szomorúfűz (4) születésnap (3) talajtakaró (3) tanya (3) tavasz (6) tél (6) teleltetés (6) téliálom (3) téltemető (7) tojás (5) tojófészek (6) törpedália (3) tuja (7) tulipán (6) tűztövis (5) tyúkbetegség (3) tyúktetű (4) tyúktojás (7) tyúkudvar (7) vakond (4) vakondtúrás (5) vanílialonc (4) vénasszonyoknyara (3) vérszilva (3) virágláda (4) záporvirág (3) zivatar (3)

HTML doboz

2015 februári levél - Júliától

2015.02.26. 19:20 Loname

Júlia Sigmond Olaszországban él, mióta feleségül ment - és Kolozsvárról odaköltözött - Filippohoz. A most 85 éves Júlia leveleit olvasni mindig élmény. Íme a legutóbbi:

Legszívesebben megölelném és vállon veregetném Januárius bácsit, hogy ilyen aranyos módon viselkedett, azaz enyhécske hideget hozott. Néha még napsütéssel is megajándékozott. No de ezt a rusnya vén banyát, Februária nénit kitagadnám a családból. Pedig szegény vénasszony csak a kötelességét teljesíti: havat hoz meg hideget. Szerencsére "lelketlen" módon nem is kívánja, hogy szeressék. Egyébként példamutatóan végzi munkáját, igyekezvén behozni a Januárius bácsi által elmulasztottakat. Az is igaz, hogy néha elfárad, vagy csak elfelejti behúzni a szürke felhőfüggönyöket, s a napocska gyorsan fényesre mosolyogja a világot. Ez a kis biztatás elég ahhoz, hogy a drága Márciuska jusson eszembe, s a tény: jön a Tavasz, a reménytkeltő zöld világ.

Gyermekkoromban a telet szerettem a legjobban. A hófehérséget! Most már tudom, hogy a gondtalan boldogságot. Amikor még nem ismertem a felelősség fogalmát. Amikor a legfontosabb feladat a játék volt. Istenem! Be jó dolog volt gyermek lenni! Angyalt várni! Szeretetben élni! Nem tudni a sok-sok rosszról, ami a világban van. Ma már csak megköszönni tudom azt a régi-régi boldogságot, ami életem házának biztonságot adó alapját képezi, mert kősziklára épülhetett e ház és így vált rendíthetetlenné.

Telnek a napok és hetek télies egyhangúsággal, ebből az évből is eltelt már egy hónap. Lassacskán, akarva-akaratlanul, megtanulja az ember, vagy csak tehetetlenül elfogadja, hogy felfoghatatlan: tulajdonképpen mit is jelent az idő, illetve annak telése-múlása. Hogy minden most van: múlt, jelen és jövő. Ha elfogadja, ha nem, az ember éli a sorsát: a gondtalan gyermekkorból a tehetetlen öregkorba jut. Az elején még nem tudja, hogy milyen a világ, a végén már tudja, de megváltoztatni nincs ereje hozzá. A boldog tudatlanságból eljutni a boldogtalan tudatosságba: eléggé keserves dolog. Vajon mit lehetett volna, vajon mit kellett volna másképpen csinálni? Bizony-bizony, jobb lenne lelkiismeretfurdalás nélkül élni.

Jó is, rossz is, hogy az emlékező képesség sem a régi. Jobb lenne persze csak a rossz dolgokat elfelejteni, de ez is, mint sok egyéb velejárója az életnek, nem az akarattól függ. Ami felejthetetlen, legyen jó vagy rossz, mindegyre eszünkbe jut.

Ára van annak is, ha új dolgot akarunk megtanulni. Valami régi elegánsan eltűnik és átadja a helyét a lét-jogaiért erősen küzdő újnak. Jót tesz az embernek a frissítés. Például én most, nyolcvanöt évesen, szanszkritül tanulok. (Ne tessenek röhögni!) Nem kell megijedni. Egyelőre csak hét szót próbálok megjegyezni: a hét csakra nevét. Érthetetlen, hogy miért olyan nehéz belekalapálni az ember agyába ezeket a szavakat. Illetőleg teljesen érthető, csak berzenkedve elfogadható. De nem hagyom magam legyőzni és a mindennapi gyakorlással, csakazértis megtanulom őket. Hogy miért van erre szükségem? Jó kérdés, de felelet helyett inkább elmesélem, hogy újfent arról győződtem meg: nincsenek véletlenek! Bár nem mindig érthető, hogy mi miért jelenik meg életemben éppen most, életem alkonyán, de ha már itt van, eljött, hát Isten hozta!

A csakrák.
Valaki elküldte nekem a csakrák eredeti szanszkrit nevét. Mindegyikhez egy-egy kijelentés kapcsolódik. A javaslat pedig az, hogy ezeket a mondatokat ismételgessük naponta. a csakrák harmonikus működése érdekében.

Bocsánat! Lehet, hogy nem mindenki tudja: a csakra kereket jelent és az emberi test hét fő energiaközpontját jelöli.

Lehet, valakit érdekel, hát leírom a hét szanszkrit szót:
MULADHARA
SVADHISTANA
MANIPURA
ANAHATA
VISHUDDA
AJNA
SAHASRARA

A korral járó memória-gyengülésem miatt határoztam el magam, hogy megpróbálom megtanulni ezeket a szavakat s a hozzá kapcsolódó kijelentéseket is (Sikerült!)

Egyszer megkérdezte tőlem valaki, látván hogy engem mindig minden érdekel, hogy az unitárius vallás megengedi-e, hogy annyi mindennel foglalkozzam.
Megnyugtattam, hogy a mi vallásunkban két fő parancs van:
"Szeresd azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből és teljes erődből. Ez az első parancsolat.
A második hasonlatos ehhez. Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincs más ezeknél nagyobb parancsolat."

Igyekszem tiszteletben tartani ezeket a parancsolatokat.
- Könnyű nektek! - sóhajtotta kissé irigykedve, a dogmák terhétől szabadulni nem tudó barátnőm.

Az Eszperantó.
Igen nagy örömömre szolgál, hogy háromra gyarapodott tanítványaim száma!
Drága Sógornőm, Erika, már majdnem minden nyelvtani szabályt megtanult. Eljutott arra a "küszöbre", ahol szinte mindent ért, de még keresnie kell a szavakat, ha mondani akar valamit. Kitűnően olvas, alig fordul elő hangsúly hiba, és írásban is egyre kevesebb hibát ejt.
Két új tanítványom: Gicuka unokanővérem két unokája, Anita és Gitta. Még csak most fogtak hozzá a tanuláshoz. Olvasni már mindketten elég jól olvasnak, csak néha van probléma a hangsúllyal. Mivel hetente csak egy órát tanulunk a Skype segítségével, lassan de biztosan haladunk.

Mindig áldom a számítógép (és a skype) felfedezőjét! Évike Testvéremmel minden este egymást látva is beszélgethetünk! Ez óriási ajándék mindkettőnk részére!

Eszperantó vonalon van egy kis szomorúságom is. Énekelgetem a közismert dalt a "Hegedűs a háztetőn" című darabból: Ha én gazdag lennék...
Abban reménykedtem ugyanis, hogy már tavaly sikerül magyarul megjelentetni a Filippoval közösen írott könyvünket. Mivel a fordító nehéz anyagi körülmények közé jutott, most csak megfizetett fordításokon dolgozik és egyelőre nincs ideje a mi könyvünkkel foglalkozni (amit barátságból, szeretettel vállalt). A ötvenöt fejezetből harminc már elkészült. Nos, ha tudnék fizetni... szóval búsulok picit.

Írások.
Már megint írtam három novellát és három verset. Elküldtem az Eszperantó irodalmi versenyre. Bár már többször díjaztak, most sincs sok reményem, de én szinte kötelességszerűen részt veszek minden évben a "Belartaj Konkursoj"-on.
Filipponak csak egy novella tetszik és egy verset tart elfogadhatónak. Az egyik verset kimondottan csapnivalónak véli. Nekem meg éppen az nagyon tetszik.

Húsvét.
Áprilisban készülök hazamenni Kolozsvárra.
Ezúttal három hétre megyek, április 1 és 23 között, ha a Jóisten is úgy akarja.

Februári levelemet ezzel zárom.
...
Télies meleg szeretettel ölelek Mindenkit,
Júlia

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://ilonablog.blog.hu/api/trackback/id/tr147222765

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása